Alpesi nyármegérkezni és újjászületni
Feichten 2015 - 3.rész
Silvretta Hochalpenstrasse (Paznaun völgy) Behajtás 2015-ben: 15 Euro/auto
A Silvretta alpesi út Paznaunt (Tirol) köti össze Montafonnal (Vorarlberg). Az egyik legszebb panorámaút az Alpokban. 22,3 km hosszan 34 hajtűkanyart kell bevennünk. Útközben túrautak,éttermek és szuvenír boltok. Legmagasabb pontja 2032 méter,itt találjuk a Bielerhöhe-t és a Silvretta Stausee-t,amely Európa legmagasabban fekvő hajózható tója. Tovább autózva Montafon felé lesz egy másik tó a Vermunt Stausee, innen kilátás nyílik a hágóra. Aki erre jár annak mindenképpen ajánlanám még a Zeinisbach és a Kops Stausee-t is,gyönyörű természet található itt. Galtür után kell letérni jobbra ha Montafon felé tartunk. Egyébként már maga a Paznaun völgy is csodálatos (See,Kappl,Ischgl,Galtür) nagy élmény volt végig autózni rajta.
Paznaun völgy (Schloss Wiesberg)
Silvretta strasse
Silvretta Stausee
Vermunt Stausee
Zeinisbach
Möseralm (Serfaus-Fiss-Ladis régió) felvonó jegy 2015-ben: Kombinált belépők vannak – Möseralmbahn retur: 12,90 Euro/fő Möseralmbahn csak fel: 9,50 Euro/fő - Fisser Flitzer(nyári szánkó): 7,20 Euro/fő – Möseralmbahn + szánkó: 14,80 Euro/fő – gyerekeknek ingyenes – (még ezen kívül is vannak jegy kombinációk))
A Serfaus-Fiss-Ladis régió az Inn folyó völgyének tiroli szakaszán, egy 1.200-1.400 méteres magasságú fennsíkon fekszik. A napsütéses órák száma több, mint 2000: ezzel Serfaus, Fiss és Ladis számít Tirol legnaposabb környékének. A gyönyörű régiót a Samnaun-hegység és az Ötztali-Alpok veszi körbe. Serfaus, Fiss és Ladis felvonókkal össze van kötve. Mi Fiss-ben parkoltunk le. A völgyállomásról három felvonó is indul. Olyan mintha egy pályaudvaron lennénk! Természetesen a felvonó + szánkó kombinációt választottuk. Felvonóval felmentünk a Möseralm-hoz (1820m) ahol egy szabadidő park (Sommer Funpark) volt minden korosztály számára. Volt itt nagyon sok játék a gyerekeknek. A játékok nagy része ingyenesen igénybe vehető. A Fiss Flitzer, Fisser Flieger és a Skyswing fizetős volt.
Fisser Flieger: A Fisser Flieger egy repülő szerkezet, melybe biztonságosan becsatolva magunkat akár 80 km/h-val is repülhetünk 47 méteres magasságban a völgy felé a sárkányrepülőkhöz hasonló módon. Skyswing: A Skyswing óriáshinta varázsa a súlytalanság és gravitáció összjátékában rejlik, azáltal, hogy egyesíti a súlytalanság érzését 12 méternyi szabad esés által, az ezt követően négyszeresen ható gravitációs erővel.
Ezt a két szerkezetet mi nem igazán mertük kipróbálni. A gyerekek azonban minden játékot megrohamoztak,majd a végén lejöttünk vissza Fiss-be a nyári szánkóval. Nagy élmény volt a 2,2 km hosszú bobpálya ahol,algutakon keresztül akár 45 km/h sebességgel is száguldhatunk. Ezután egy kis fürdés következett Fiss-ben a Wolfsee-nél. A Wolfsee egy nagyon szép fekvésű tó ahol játék és élménypark (barlang,függőhíd,kilátó,vízesés) várja a gyerekeket. Nagyon tetszett az egész családnak ez a hely! A nap végén még betértünk Ladis-be is és megtekintettük a Laudeck várromot. A Serfaus-Fiss-Ladis régió egy szuper hely,érdemes ide több napra is eljönni.
Fiss
Möseralm
Wolfsee
Wolfsee
Wolfsee
Burg Laudeck
A Kaunertali nyaralás alatt sikerült még eljutnunk Svájc egyik „ékszerdobozába” Samnaunba.
Samnaun
Túráztunk a Kaunergrat nemzeti parkban a Piller Moor-hoz (ez egy különleges fenyves erdő) és a Schnadiger Weiher-hez.
Piller Moor
Schnadiger Weiher
Jártunk a festői Naudersben. Nauders (1394 m) gyönyörű hegyi környezetben Ausztria, Olaszország és Svájc határán fekszik. A falu fölé emelkedő kis dombon áll a 14.század elején épült Naudersberg várkastély.
Nauders
Schloss Naudersberg
Nauders
Nem messze Nauderstől de már Olasz részen található egy tó (Reschensee) ami felejthetetlen látványt nyújt a tóból kiemelkedő templomtoronnyal. Amikor a tó befagy,a torony gyalog is megközelíthető,és a legenda szerint télen még a torony harangja is hallható pedig a harangokat még 1950-ben eltávolították belőle.
Reschensee
Sajnos a tónak szomorú törnénete van.
A torony egykor Graun község jelképe volt. Az 1357 óta álló, vízből kiemelkedő templomtorony arra emlékeztet, milyen árat kellett fizetniük ezért a környező településeknek. A valaha virágzó területen 163 házat és 523 hektár termőföldet árasztottak el, a 650 fős lakosság több mint fele kényszerült kitelepülni,a haszonállatok száma 70 százalékkal csökkent.
A területen három kisebb tó (Reschensee, Mittersee és Haidersee) összekapcsolásából tervezték a víztározó megépítését még az Osztrák-Magyar Monarchiában. Az első világháború után Dél-Tirolt Olaszországhoz csatolták, és a kormány 1920-ban engedélyt adott a duzzasztógát megépítéséhez. Az eredeti osztrák terveknek megfelelően a vízszintet 5 méterrel emelték. Az építkezés azonban nem haladt előre.
Hat nappal azután, hogy Hitler és Mussolini 1939. június 23-án aláírták a német-olasz Dél-Tirol megállapodást, mi szerint a német anyanyelvűeket áttelepítik a Német Birodalomba, a Montecatini vállalat új kivitelezési tervet nyújtott be: az eredeti tervnél 17 méterrel magasabbra, azaz 22 méterrel kívánta megemelni a víztározó vízszintjét. A duzzasztógát miatt fönnállt a veszély, hogy Graun és Reschen nagy része víz alá kerül. A fasiszta uralom alatt álló kormányzat a német ajkú lakosságot csak olasz nyelven, és csak két hétig tájékoztatta a tervezetről. Ellenvetés hiányában a római minisztérium 1940. április 6-án elfogadta a Montecatini tervet.
A második világháború azonban keresztülhúzta a vállalat számításait: a Wehrmacht 1943-ban megszállta Észak-Olaszországot, és a németek nem mutattak érdeklődést a víztározó megépítése iránt.
A háború elvesztése után megdőlt a fasiszta uralom, így Graun és Reschen polgárai azt hitték, hogy ezzel a víztározó terve is szertefoszlik. 1947. március 20-án a Montecatini képviselői azonban újra megjelentek a falvakban, hogy újrakezdjék a munkálatokat. A vállalat 30 millió svájci frankot kapott kölcsön a duzzasztógát megépítésére az Elektro-Watt svájci vállalattól, cserébe 10 éven át 120 millió kWh villamos energia Svájcba szállítására kötelezte magát. A lakosság eredménytelenül kérvényezte az engedély visszavonását, és a Montecatini vállalatot is beperelte arra hivatkozva, hogy a duzzasztógát terveinek megváltoztatásakor új engedélyt kellett volna kiadni. Ausztria is kifogásolta ezt, és Raimund von Klebelsberg innsbrucki geológus szakvéleménye szerint a Mittersee fala nem volt elég erős ahhoz, hogy ekkora víznyomást kibírjon.
A víz már azelőtt kezdett a házakba beszivárogni, hogy döntést hoztak volna az emberek kárpótlásáról. A St. Valentin melletti duzzasztógát zsilipeit próbaképpen 1949. augusztus 1-jén zárták be először anélkül, hogy a lakosságot tájékoztatták volna. A víz 11 métert emelkedett: mezőket, szántóföldeket árasztott el, Reschen mélyebben fekvő házaiba is befolyt és az állatok a vízben álltak. 1949-50 telén a lakosok még otthonaikban maradhattak, de utána a családok háromnegyede kénytelen volt végleg elhagyni a területet, a többiek a magasabban fekvő részekre költöztek, ahol azonban nem volt megművelhető föld. Az emberek minden ingóságukat megpróbáltak eladni, hogy azok árából máshol újrakezdhessék az életüket. A három falu polgárai látták, amint házaikat, istállóikat lebontják. A temetőből, ahova 1422 óta temetkeztek, kiásták halottaik maradványait, és új sírhelyre vitték a csontokat. A sírkövek és vaskeresztek nagy részét sikerült megmenteni, de közülük néhány és a fakeresztek eltűntek a vízben. 1950. július 9-én tartották az utolsó misét az alt-grauni templomban, ami megtelt a falu lakóival, de a padokat és az orgonát már korábban elszállították. Egy héttel később még utoljára megszólaltak a harangok, két nap múlva pedig az 1926 óta itt lévő nagyharangot, majd az 1505-ből származó régi harangot is elszállították. 1950 augusztus 23-án végleg elárasztották a területet.
A tó ma szörfösök és horgászok paradicsoma. Sétahajó-járat is közlekedik a tavon.